Kereszteslovag
írta: Papp Gyula, Török Ádám

Sötét hegyeken, sárguló réteken
tépett lován ül egyedül, jön.
Hosszú haját, vöröses szakállát
lengeti, borzolja vad szél.
Büszkén ül nyergében,
kardját nem emeli,
szép arcát most elfedte vér.
Szentföld lovagja,
kardoknak bolondja,
halálát érzi 
és nincs segítség.

Magas bérceken, lombos cserjéken,
tépett lován, ő egyedül jön.
Győzött csatákban, szerelmes párnákon
arcát soha nem színezte pír.
Most egyedül, kínlódva lépeget,
mert sebesült harcos senkinek sem kell.

Lent fekszik zizegő, zöld fűben,
tető felette a borús ég,
szemét lehunyja, előtte rohanva,
megjelent nagyon sok, nagyon sok kép.
Győzött csatákban, szerelmes párnákon
arcát soha nem színezte pír.
Most egyedül kínlódva megremeg,
és szaracén kardjába lassan beledől.