Visszerek kialakulása
forrás: Dr. Babai László, általános orvos

Ki ne ismerné, legalább látásból, hírbõl a lábszáron kitüremkedõ, gyakran begyulladó, fájdalmas visszereket? Hány ember életét keseríti meg ez a betegség lehetetlenné téve a hosszan atrtó állást,, gyaloglást, kifekélyesedéseket, elhalásokat okozva. De mi az egész betegség oka? Lehet-e kezelni? Valóban kóroki tényezõ-e a hosszan egy helyben való állás?

További kapcsolódó cikkeink:

A vénás keringés fizikája

Az elsõdleges varikozitás kialakulását illetõen a legfontosabb kérdés a kóros folyamatot elindító történés helye és mechanizmusa. Ezek közül a legnyilvánvalóbbnak látszanak:

a.) a vénák kitágulásához vezetõ vénafal gyengeség, b.) endothelium sérülés c.) az elégtelenül záró billentyûk.

A másodlagosan kialakult, vagy postthromboticus vénás elégtelenség esetén kulcsfontosságú a thrombosis kiterjedése és idõtartama ill . a thrombolysis folyamata.

A vénafal gyengesége
Kötõszövet A vénafalak tartását a sejtek közt található kötõszöveti elemek biztosítják, amik mint egy térhálós vázat képezve õrzik a véna alakját. Vizsgálatok igazolták, hogy visszérbetegségeben (mind elsõdleges, mind másodlagos) emelkedett a vénafal kötõszövetét elbontó, úgynevezett lizoszomális enzimek értéke. A visszerek eltávolítását követõen ezen enzimek szintje normalizálódik.

A véna fal simaizomzata Vizsgálatok igazolták, hogy a vénafal simaizomzatának zavart mûködése is szerepet játszik a visszerek kialakulásában. Az alsóvégtagi vénákban lévõ simaizomzat tömege a szív felöl a lábfej felé nõ, azaz a lábvénák izomköpenye vastagabb, mint a combvénáké. Ezért az összehúzódást kiváltó idegi és hormonális stimulációra adott válasz az alsóbb vénákon kifejezettebb, mint a felsõkön. Ez nyilvánvalóan egy alkalmazkodási folyamat, amely képessé teszi a perifériásabb vénákat, hogy jobban ellenálljanak a magasabb véroszlop miatt rájuk terhelõdõ nagyobb belsõ nyomásnak, következésképp a simaizomzat fontos szerepet játszik az alsóvégtagi vénák normális mûködésében.

Az idegi és hormonális stimulációra reagáló kitágult vénák összehúzódó ereje alacsonyabb, mint az egészségesé. A normális vénák ún. stress-relaxációs képességgel rendelkeznek, azaz a hirtelen töltésre jelentkezõ falfeszülés a vénafal rövid ideig tartó kitágulását eredményezi, míg a gyors kiürülés egy ezzel együtt járó összehúzódást. Ez egy, a simaizomzatra jellemzõ tulajdonság, amely funkcionális szempontból elõnyös kompenzációt jelent a gyors térfogat változások során . A simaizom összehúzódása és elernyedése, mint a vérnyomás kontrollálásának részeként jelenhet meg: Az összehúzódás fokozza a vénás visszafolyást a szív felé, míg az elernyedés a vérnek a perifériás vénákban való tárolását jelenti, ami vérnyomás csökkenést okoz.

A véna endothel funkciója
Endotheliumnak hívjuk azt a sejtréteget, ami mindeneret belülrõl cserépszerûen befed. Normális mûködése akár csak a simaizmoké és a kötõszöveteké, elengedhetetlen az egészséges vénafunkcióhoz. Fõ szerepe a simaizmok alapállapotú összehúzódásának, azaz a véna túnusának szabályozása. Károsodás esetén a simaizmok sem tudják ellátni feladatukat, elernyednek, végeredményben a véna kitágul.

Véna billentyûk
A billentyûk a perifériás vénák felépítésében kulcsfontosságúak, mivel normális körülmények között megakadályozzák a véroszlop visszaáramlását, A megfelelõen mûködõ billentyûnek képesnek kell lenni arra, hogy ellenálljon az álló helyzetben fokozott hidrosztatikai nyomásnak, ill. fokozott hasûri nyomáskor jelentkezõ (köhögés, székelés) megnövekedett terhelésnek. Funkcionálisan egy billentyû terhelhetõsége az a legmagasabb nyomás, melyen még nem jelentkezik visszacsorgás a billentyûn keresztül. Ez normális esetben körülbelül 200 Hgmm nyomásértéknek felel meg. Nyomásemelkedés hatására normális esetben a billentyûk feletti terület kitágul és körteformátumot vesz fel . Kimutatták, hogy a terhelésre kialakuló normális vénás kitágulás nem okoz visszafolyást a normálisan mûködõ vénákon. Ezzel szemben a simaizom tónus elvesztése, vagy a kötõszövet károsodása olyan mértékû dilatációhoz (kitáguláshoz) vezet, melynél a billentyûk már elvesztik visszaáramlást megakadályozó szerepüket.

Hormonok és a vénák
A progesteron (nõi terhességi hormon) vénás elégtelenségben izomlazító hatása révén hozzájárul a vénás stasis kialakulásához, míg az ösztrogén (nõi hormon) befolyásolja a véralvadást és elõsegíti a simaizomsejtek szaporodását, csökkenti összehúzódó képességüket, fokozza a fali kollagén rostok lebomlását. Klinikailag ez a káros hormonhatás a vénák kitágulását, a kisebb erek áteresztõ képességének fokozódását, ödémát eredményez. Mindezek alapján nyugodtan kimondható, hogy a fogamzásgátlót szedõ, vagy egyéb okból hormonpótlásban részesülõ nõk fokozottan veszélyeztetettek vénás károsodás ill. krónikus vénás elégtelenség kialakulása szempontjából. Ezt a folyamatot jelzik az objektív tüneteket még nem okozó, vénás pangásra utaló szubjektív tünetek (nehéz láb érzés, szubjektív ödéma érzése, éjszakai lábikragörcs stb.) ill. a felületesen megjelenõ lokális vénatágulatok.