Néhány szó a csontritkulásról (osteoporosis-ról)
forrás: Dr. Sisák Krisztián, egyetemi gyakornok

Az osteoporózisról, hétköznapi nevén csontritkulsáról egyre több szó esik a médiában. Az osteoporózis elsõ sorban az idõs kor betegsége, nem csoda tehát, hogy a népesség öregedésével egyre jobban elõtérbe kerül a csintritkulás megelõzése, diagnózisa, kezelése.

További kapcsolódó cikkeink:

Az osteoporózis
Az osteoporosis (OP), nagy mértékben befolyásolja az idõsek - ezen belül is a menopausa utáni nõk - függetlenségét ezért napjainkban az egészségmegõrzõ tevékenység központi kérdésévé vált. Egyre többet hallani róla a médiákon keresztül.

A félelmek nem megalapozatlanok, mert a nõknél elõforduló csípõtáji törések ( melyek gyakran banális sérülés eredményei ) elõfordulásának esélye nagyobb mint a mell-, petefészek- és méhtestrák összesített valószínûsége. A betegek korától, nemétõl és kisérõ betegségektõl függõen változó morbiditási (hosszú távú betegség) és mortalitási (halálozási) viszonyok észlelhetõk. Egy tanulmány szerint az 50 év feletti csípõtáji törést elszenvedett nõk 19 %-a hosszú távú bentfekvéses ellátást (szociális otthon, rehabilitációs osztály, krónikus belgyógyászat) igényelt, és további 10 % a mindennapi tevékenységben sokáig segítségre szorult. Egy másik tanulmány a rehabilitációs programban résztvevõket vizsgálta és 29 %-os halálozási rátát talált. Ezen betegek kevesebb mint egy harmada tudott teljesen önellátóvá válni. Férfiak esetében alacsonyabb a törés valószínûsége, de ha az bekövetkezik magasabb a mortalitási arány. Valójában a rizikó hasonló csak 5- 10 évvel késõbbre tehetõ a gyakorisági csúcs.

A legfontosabb cél a megelõzés, korai diagnózis ill. a megfelelõ kezelés (diéta, torna, gyógyszeres kezelés ill. ezek kombinációja). Fontos a rendszeres csontsûrûségmérés, mely a legfontosabb csontritkulás indikátor.

Egy amerikai telefonfelmérés szerint bár a 45 feletti nõk nagy része (97%) tud az OP-ról, de a megelõzési lehetõségek kevésbé ismertek, és pont a legnagyobb rizikónak kitett csoport volt legkevésbé hajlandó a megelözõ tevékenységekre. A törések megfelelõ kezelését követõen a legtöbb esteben nem kezdenek csontritkulás elleni kezelést. Így bár a törés gyógyítható, az alapbetegség megmarad. Természetesen a legfontosabb a prevenció, a megelõzés lenne.

Az ortopéd sebész számára tanulmányai során korábban nem fektettek elég hangsúlyt az OP megelõzésére, kezelésére, ill. gyakran egymásnak ellentmondó protokollok voltak érvényben. Napjainkban nemcsak az elérhetõ gyógyszerek száma, mennyisége nõtt meg, hanem a csontritkulás elleni kezelés a szakvizsgára készülõ sebészek tantervének részévé vált. Az egészségbiztosítók is észrevették, hogy a korai gyógyszeres kezelés támogatása mennyivel olcsóbb, mint a kifejezett OP-ban szenvedõk töréseinek, rehabilitációjának finanszírozása, nem beszélve a mortalitásról.

Korábban a csontsûrûségmérés sem volt elérhetõ mindenki számára, de a gépek számának és kapacitásának növekvése ezt hamarosan mindenki számára elérhetõvé válik. betegek (akiknél fokozott az OP kockázata), 2. csigolyadeformitások esetén (kompressziós törés), 3. hosszú távú szteroidterápiában részesülõk, 4. fokozott mellékpajzsmirigyfunkció esetén, 5. már gyógyszeresen kezelt OP betegek esetén hatékonyság megítélése céljából. A Magyarországon használt csontdenzitometria a combcsont elsõ harmadának, ill. az ágyéki csigolyák csontsûrûségét méri. Az elsõ csontsûrûségmérés legjobb idõpontja a menopausa kezdete hisz mind a hormonpótlás, mind az egyéb gyógyszeres kezelés megindításának ez a legjobb idõpontja.

A csontsûrûségmérés nem lehet öncélú, csak nõgyógyász és ortopéd sebész segítségével együtt kialakított kezelési sémával együtt válik hasznossá. A nõgyógyász az esteleges hormonpótlás veszélyeit, lehetõségeit méri fel ill. javasolhatja.

Az ortopéd sebészen keresztül válik elérhetõvé a megfelelõ osteoporosis torna (kazettán ill. beutalón keresztül), gyógytorna fizioterápia, valamint vérvételt és vizeletmintavételt követõen amennyiben szükséges antiOP gyógyszerek szedése is lehetséges. Ezen gyógyszerek nemcsak az OP elõrehaladását állítják meg hanem a csontsûrûség kis mértékû növelését is elérhetik. A kezelés minden esetben egyénre szabott és függ a kisérõ betegségtõl, vesefunkciótól, az OP súlyosságától.

A preventio és az OP-ellenes kezelés célja nemcsak az elérhetõ életkor meghosszabbodása, hanem a hosszú egészséges, fájdalommentes és nem utolsó sorban maximálisan független életmód biztosítása. A komplex preventio, diagnosztika, kezelés megvalósítása szoros együttmûködést igényel a radiológus, endokrinológus, nõgyógyász, ortopéd sebész és nem utolsó sorban a média részérõl ami a legtöbbet segíthet a társadalom felvilágosításában és a preventív intézkedések ismertetésében.

Dr. Sisák Krisztián

egyetemi gyakornok
E-mail: sisak@orto.szote.u-szeged.hu