Sajtófigyelés

Magyar Hírlap
Pénz nélkül nem megy...
Bán Zsuzsa
A hazai iparvédelem és a globalizáció nem ellentmondó tendenciák, hanem erosítik egymást. Éppen ezért nagyon fontos, hogy szakmai lobbyk szervezodjenek, amelyekben a magyarországi cégek együttesen tudnak fellépni egy üzletág érdekében. Székely Péter, a Transelektro elnök-vezérigazgatója a magyar gazdaság pályáját az európai integráció felol közelítette meg az elmúlt héten. A honi iparvédelem lehetséges stratégiájának gondolatát fuzi tovább Kreszán Albert, a Középületépíto Rt. vezérigazgatója, aki egyben az egyik legrégebbi és legerosebb ágazati lobby, a Építési Vállalkozók Országos Szövetsége élén jó egy évtizede próbálja megvalósítani a szakmai érdekképviseletet.
A hazai gazdaság pályája, meghatározó tendenciái az építoiparban jó egy évtizedes eltolódással jelentkeztek. A '90-es évek piacválságát és elkerülhetetlen strukturális átalakulását ez az üzletág a '80-as évek elejétol a '90-es évek kezdetéig élte át. Gyakorlatilag ennek tulajdonítható, hogy itt sokkal korábban jelentkeztek azok a szükségszeru reformok is, amelyek versenyképessé és piacképessé gyúrták át a szocialista nagyipar egykori mamutjait. Hogy csak néhány példát soroljunk: az építoiparnak minden más iparágnál elobb kellett versenypiaci árakkal kalkulálnia, ha életben akart maradni a külhoni és hazai piacon. Megtanulta, hogy csak akkor kerülhet a ringbe, ha felveszi a nyugati építoipar struktúráját, ami egyfelol kényszeru és gyors fogyókúrát, másfelol a mamutszervezetek lebontását, a kis-, közepes és nagyvállalatok egymásra épülo konstrukcióját jelentette. Felismerte, hogy elavult technikájával és technológiájával még be sem léphet a szorítóba, s ezért elsoként nyúlt a lízing, a technológiai transzfer, a know-how- és a licencvásárlás nyugaton bevált eszközeihez. Ugyancsak elsok között alkalmazta a stratégiai szövetségek, a célprogramokra szervezodo vállalkozói teamek rendszerét s használta ki a tendereknél a közös fellépés elonyeit. S miután a '80-as évek végén eloször szunt meg saját szakminisztériuma - ami annyit jelentett, hogy minimálisan öt tárcához tartozott -, hogy a sok bába között el ne vesszen az ügy, megvalósította szakmai testületekben az ágazat összehangolt érdekképviseletét. Amely egészen odáig terjedt, hogy még az utánpótlás igényes oktatását is megoldotta, méghozzá úgy, hogy a svájci építomesteri szövetség által hitelesített diploma nemzetközileg elfogadott mesterlevél legyen. Ha Kreszán Albert, az üzletág meghatározó szereploje ma azt állítja, hogy az építoipar kifogyott a saját eszköztárából és immár nem nélkülözheti azt a piacvédelmet, amelyet egyébként minden fejlett ország biztosít nemzeti vállalatainak, akkor ezt autentikus véleményként lehet elfogadni.
A nagy külföldi cégek - elsosorban az osztrák és német vállalatok - a privatizáció elso hullámával eros pozíciókat foglaltak el a magyar építési piacon - mondja a Középületépíto Rt. vezérigazgatója. S bár az esetek többségében nincs szükség arra, hogy éles határvonalat húzzanak magyarországi vagy magyar vállalatok között, az építoiparban elobb vagy utóbb, de szükség lesz a megkülönböztetésre. Ha ugyanis a hazai tulajdonú cégeket nem preferálják a hazai - közpénzekbol történo - beruházásoknál olyan mértékben, ahogy ezt a nemzetközi játékszabályok megengedik, behozhatatlan versenyhátrányba kerülnek a tokeeros, nyugati vállalkozókkal szemben. A magyar építoipari vállalatok ugyanis ma már minden tekintetben fel tudják venni a versenyt a külföldi konkurenciával, kivéve a tokeerot. Márpedig a versenypiacon az jut megbízáshoz, aki képes elegendo tokével finanszírozni - megelolegezni - a beruházások kivitelezését. Magyar tulajdonú társaságok nemcsak hogy nem rendelkezzenek az ehhez szükséges tokével, hanem hitelfelvételi lehetoségeik is rendkívül korlátozottak. Osztrák vagy német cégek sokkal kedvezobb feltételekkel jutnak bankgaranciához, mint a magyar vállalatok, s így már a tender beadásánál sokkal elonyösebb megoldást tudnak ajánlani, mint a hazai cégek. A magyar építoipar mindaddig, amíg tokeinjekcióhoz nem jut, esélytelen lesz a nemzetközi piacon, s nehezen tud lépést tartani a hazai beruházásokra kiírt pályázatoknál is.
Mindez ma már feloldhatatlan dilemmát jelent, mert a magyar tulajdonban lévo vállalatok mindenképpen tokebevonásra kényszerülnek. Ha viszont külföldi pénzügyi befektetoket vonnak be a vállalkozásba, akkor nagy valószínuséggel egy ido után a tokeeros részvényes megszerzi a majoritást a cégben, s ez gyakorlatilag egyet jelent a hazai építoipar teljes annektálásával. Márpedig nagyon súlyos következményei lennének annak, ha az Európai Unióba - bármikor kerüljön is sor a csatlakozásra - Magyarország úgy lépne be, hogy nincs hazai építoipara, s minden tekintetben a külföldi vállalkozókra szorul. Ez olyan kiszolgáltatottságot jelentene - mondja Kreszán Albert -, amelyet egyetlen ország sem engedhet meg magának. Ugyanakkor ma Magyarországon nincs olyan hazai tulajdonú, tokeeros investment cég, hitelintézet, amely tokéstársként szóba jöhetne.
A tokeemelésnél lényegében az állami tulajdonú bankok - Magyar Fejlesztési Bank, Postabank - jöhetnének szóba. Egyértelmu viszont, hogy ez az invesztíció nem csupán banki döntés, hanem kormányzati elhatározás függvénye, még akkor is, ha tisztes haszonnal biztató vállalkozásról, üzleti konstrukcióról van szó. Más út viszont nemigen kínálkozik, hiszen a magyar tulajdonú vállalatok laza fúziója vagy holdingjellegu társulása csak kis mértékben tudja megoldani a tokekoncentráció problémáját. Az építoiparnak ugyanis fel kell készülnie arra, hogy még az esetleges európai társulás esetén sem jut be azonnal az unió piacaira. Spanyolország, Görögország és Portugália például 1986-ban csatlakozott az unióhoz, építoiparuk elott viszont csak hét évvel késobb nyíltak meg a határok. Ebben az esetben viszont a hazai üzletág rosszabb helyzetbe kerül, mint ma, mert a belso piacon változatlanul számolnia kell a magyarországi cégként jegyzett, tokeeros, külföldi tulajdonú vállalatok eros nyomásával.
Természetesen az építészszakma most sem tagadja meg tradícióit, s úgy készül gazdaság és politika párbeszédére, hogy kész alternatívákat dolgoz ki az üzletág piackonform preferálására. Az egy hónapja létrehozott Építésügyi Tanács pedig már felvázolta azokat a kérdéscsoportokat, amelyeket tisztázni kell részben az iparvédelem megoldásához, részben az ágazat egészséges fejlodéséhez. De a párbeszédhez mindenképpen két szereplore van szükség.

CashFlow 1999/4.
Minőségbőség
Szerző:Fucskó Hajnalka, Ambrus András
Gyökeres változáson megy át a hazai minôségügy. Minôségügyi szemléletváltásunkban az Európai Unió gyakorlata a mérvadó: az eddig valamely állami hatóság által végzett – forgalmazás elôtti – termékvizsgálat helyébe a forgalomba hozatal utáni ellenôrzés lép. Ez azt jelenti, hogy a gyártónak kell gondoskodnia terméke megfelelôsségérôl és azt – ellenôrzés esetén – igazolni is tudnia kell. Az Európai Unió minôségügyi felfogása abból indul ki, hogy az állam szerepét a lehetô legnagyobb mértékben visszaszorítsa a piac javára. Ugyanis minél jobban beavatkozik az állam a műszaki követelményekbe, annál inkább fékezi, lassítja a termelést. Viszont az állam feladata, hogy védje a fogyasztók egészségét, életét, biztonságát. Emiatt a beavatkozás csak az áruk viszonylag szűk körére korlátozódik. A minôségügyben ezt hívják jogilag szabályozott vagy kötelezô területnek. Örvendetes, hogy Magyarországon a gyártók részérôl már a nem kötelezô – tehát a piac által szabályozott – területen is élénkül a kereslet a terméktanúsítások iránt. Fôleg az élelmiszereknél, a kozmetikumoknál és a háztartási készülékeknél tapasztalható e növekvô igény. Mindez arról árulkodik: élezôdik a verseny a fogyasztók kegyeiért, hiszen piaci elônyt remél a gyártó attól, hogy bevizsgáltatja termékét, még ha nem is kötelezô. Egy terméktanúsítás megszerzése - a termék bonyolultságától függôen - egyébként 50–500 ezer forintba kerül.

Kreatív

1999. április

PR a világhálón

Az információs technika, különös tekintettel pedig a világháló, nem a marketing vagy a PR alapkoncepcióját változtatja meg, hanem az eladók és vevők hagyományos viszonyát, méghozzá gyökeresen. Ezért nem az a fontos, hogy az E-commerce átveszi, kiszorítja-e a hagyományos kereskedelmi csatornák egy részét (vagy egészét), hanem hogy miként változik a kommunikáció a 21. században.

A mai ipari, poszt-indusztriális és a majdani, információ-technikán (IT) alapuló társadalom között négy alapvető különbség van: Míg az ipari társadalom gazdasága felülről lefelé működik, addig az információs társadalomé hálós szerkezetű. Amíg az előbbinél mennyiségi szemlélet uralkodik, az utóbbinál a minőség dominál. A harmadik különbség a tömegtermelés illetve az egyénre szabott termelés különbsége, a negyedik pedig, hogy míg az ipari társadalmat a termelő, addig az információs társadalmat a fogyasztó működteti. Internet-kérdésekben ügyfeleink számára röviden és egyszerűen azt szoktuk mondani: a világhálón teljesen ugyanúgy kell kommunikálniuk, négy alapvető különbséggel.

A hagyományos kommunikáció kevesektől sokaknak szól, az Internetes viszont sokaknak sokaktól.

A hagyományos kommunikáció az információ kiadójától függ. Az Internetes az információ vevőjétől. A Neten az egyetlen lehetséges stratégia kivárni, amíg az érdeklődők maguk jönnek "házhoz". Addig pedig megteremteni számukra a legvonzóbb, legkellemesebb, legkiterjedtebb és leghatásosabb információ forrást.

Az Internetes kommunikáció hajtóereje a hozzáférés. A hagyományos kommunikációban akkor kommunikálunk, amikor akarunk. A IT esetében viszont folyamatosan kommunikálnunk kell, és gondoskodni arról, hogy a célközönség akkor találja meg mindezt, amikor akarja.

Az Internetes kommunikációban az egyfős piaci szegmenst kell megtalálnunk.

Merre van az előre...

Bán Zsuzsa

Az ország lehetséges gazdasági pályáit, s az esetleges pályamódosítások igényeit nem a makrogazdaság, hanem a mikroszféra oldaláról vizsgáltuk. Elképzelheto, hogy ezért van némi különbség a hivatalos prognózisok és a közvetlenül érdekelt üzleti szereplok véleménye között. A helyzet megítélésében nincsenek alapveto ellentmondások, viszont kétségtelen tény, hogy a továbblépés érdekében érdemes figyelni arra, milyen ajánlásokat fogalmaznak meg az üzleti élet szereploi. Kilenchetes sorozatunk összefoglalására Terták Ádámot, az Ernst & Young vezérigazgatóját kértük fel.
Magyarország mindig hajlott arra, hogy a legkülönbözobb nemzetközi gazdasági elorejelzésekbol azokat méltassa figyelemre, amelyek kedvezonek ítélik meg az ország helyzetét, s ne hagyja befolyásolni stratégiáját azoktól az elemzésektol, amelyek a negatív jelenségeket is felsorolják. Nem bizonyos, hogy ez minden esetben a legcélravezetobb politika - mondja Terták Ádám. Ha összevetjük a gazdaságelemzoknek az utóbbi idoben közreadott tanulmányait, akkor látnunk kell, hogy a magyar gazdaság megítélése ma nem a legjobb. Ennek vannak kézzelfogható jelei is. Az, hogy decemberben és januárban komoly toketartalékot vittek ki az országból, nem magyarázható kizárólag a kelet-európai krízissel, az ázsiai válsággal. Ennek olyan okai is vannak, amelyek a hazai gazdaság jelenlegi bizonytalanságaiból fakadnak. Mindenképpen jelzésértékunek kell tekintenünk azt, mi történik a most sorra kerülo vállalati közgyulések után, amikor az 1999-es üzleti stratégiát fogalmazzák meg a tulajdonosok.
A sorozatban megszólaló menedzserek mindegyike hangoztatta, hogy még nem látják világosan, hogyan alakul a költségvetés filozófiája. Az egyértelmu, hogy a költségvetés strukturális változást mutat, de még nem lehet látni, milyen bevételi források egyensúlyozzák a meghirdetett többletkiadásokat. Április legvégén viszont már látható, hogy az egyensúly megteremtése nem mindenben kedvez a reálszférának. Terták Ádám szerint például általános meglepetést keltett, hogy a munkaadókkal kívánják finanszíroztatni a 90 napon belüli betegállományt. Ez a korábbi 15 naphoz képest rendkívül drasztikus költségnövekedést jelent, holott már a rövidebb ideig tartó betegállomány költségterhei is meglehetosen nagy felzúdulást váltottak ki elsosorban a multinacionális, nagybefekteto vállalatok körében. Magyarországon a társadalombiztosítás amúgy is igen nagy terhet ró a munkaadókra, s erosen megemeli a költségeket. Ha 90 napon belül is a vállalatokra hárul a táppénz eloteremtése, ez átlagosan 20 százalékos költségemelkedést jelent. Ugyanakkor a betegbiztosítás áthárítása a vállalatokra nem oldja meg az alapproblémát, az egészségbiztosítás régen várt s minden autentikus forrás szerint elkerülhetetlen reformját.
Egyértelmu, hogy a külföldi befektetok ma még mindig elsosorban a manufakturális területeken ruháznak be vagy fejlesztik meglévo gyártásaikat - hangsúlyozza Terták Ádám. A mi feladatunk az, hogy a gazdaságfejlesztés érdekében még inkább idekössük a nagy társaságokat. Ennek egyik lehetosége, hogy komoly beszállítói holdudvaruk legyen a magyar cégekbol, a másik, hogy lehetoleg ide összpontosítsák fejlesztési-kutatási munkáik egy részét is. Mindezt azzal lehet elosegíteni, ha ideális feltételeket teremtünk ehhez. A költségnövekedés viszont inkább taszít, mint vonz.
Terták Ádám szerint ma elsosorban arra kellene törekedni, hogy olyan programok kerüljenek teto alá, mint amilyen például a beszállítói projekt, amelyet mind a multik, mind a bankok, mind pedig a kormányzat támogatni szándékozik. De ma már jó lenne túllépni azon, hogy elvben kituzik a beszállítói célprogram cövekeit, s elméletben körvonalazzák ennek a támogatásnak financiális kereteit. Ez nem állami kötelezettségvállalást jelent, de ugyanakkor mindenképpen igényli az állam katalizáló szerepvállalását, többek között például a kockázati toke-társaságok alapításának elomozdításában.
Szükség van arra is, hogy reális projektekkel számoljon a gazdaságstratégia. A Central European Business például a napokban adta közre konjunktúraelemzését, amelyben a nyugat-európai fejlodést 2-2,5 százalékra, a közép-európai - s ezen belül a magyarországi - gazdaságfejlodést 3-3,5 százalékra becsüli. Ez mindenképpen elgondolkodtató elorejelzés. Különösen ha felmérjük, az új befektetok vagy azok a társaságok, amelyek több közép-európai országban rendelkeznek termelo kapacitásokkal, rendszerint lengyel, cseh és magyar körút után hozzák meg további fejlesztési, befektetési döntéseiket. Ilyen helyzetben a reális célokkal számoló magyar gazdaságpolitikának jó esélye lehet arra, hogy projektjei találkozzanak a nyugati befektetok üzleti szándékaival. Ehhez azonban végig kell gondolni, hogy egy olyan országban, ahol nem a piac nagysága vonzza a befektetoket, mivel lehet fejlesztésre, vagy egyáltalán maradásra bírni a muködo tokét.
Egyértelmu, hogy vonzerot leginkább a fejlett infrastruktúra jelenthet. De ha az autópályák használata drága, ha a szakmunkásképzés költségeit a reálszférára kívánja áthárítani az állam, ha a környezetvédelem nem közcélú forrásokból valósul meg, akkor ezek negatív tényezok lehetnek a döntések mérlegelésénél.
Az Ernst & Young vezérigazgatója szerint mindenképpen számításba kell venni, hogy a belépés a piacra vagy éppen a hangsúlyosabb jelenlét ma sokkal nagyobb marketingköltséget igényel a vállalatoktól, mint akkor, amikor még viszonylag szuz piacon kellett megvetniük a lábukat. Magyarország sok tekintetben kínál pozicionálás elonyöket a külföldi befektetok számára, de ez egyben magával hozza azt is, hogy ezen a piacon ma már majdnem olyan nehéz fennmaradni és terjeszkedni, mint Európa nyugati térfelének jó néhány országában. Éppen ezért van különös jelentosége, mennyire tudnak jól belátható pályán, kényszeru fékezések nélkül, versenytempóban haladni - s elozni - a magyarországi utasok.

Magyar Hírlap 1999. Április 7.
Fagylaltgazdaságtan
Bán Zsuzsa

„Két nap, ami meg rengeti a világod!"

Tételezzük fel, hogy két diák elhatározza, új recept alapján házi készítésű fagylaltot árul az iskola közelében. Készítettek egy felmérést társaik körében, hogy mint lehetséges vevőket, mennyire érdekelné őket a dolog. Minden diákot meg- kérdezlek, adna e 15 forintot egy fagylaltért: Majd feltették ugyanazt a kérdést még egyszer, folyamatosan emelve az árat 45 forintig. Kiderült, hogy 15 forintért 190 gyerek, 45 forintért viszont már csak 40 vásárolna a kreációból. Milyen következtetéseket lehet ebből levonni?

A példa csak látszólag egyszerű. A valóságban, ha valaki komolyan veszi a feladványt, akkor megtanulhatja belőle a kereslet törvényét, a kereslet és ár alakulásának függvényét, választ kaphat a keresletalakulás okaira, s felmérheti, hogy – például reklámmal – hogyan lehet befolyásolni a piacot. Sôt, akár felállíthat a rugalmasság mérésére egy bevételi tesztet is, amellyel kontrollálhatja önmagát. S ugyanebből a példából levezetheti a kereslet-kínálat alakulását is, úgy, hogy közben az egyensúlyi ár és mennyiség dilemmájára is feleletet kap, S mellesleg még jól el is szórakozhat a játékkal. Észre sem veszi, hogy a gyakorlatban alkalmazta Alfred Marshallnak, az árelmélet úttörőjének Közgazdaságtan alapelveit, közel került a XIX. század olyan klasszikus közgazdászainak munkáihoz, mint Adam Smith, David Ricardo John Stuart Mill, sőt ízelítőt kapott John Maynard Keynesnek, a XX. század meghatározó közgazdászának filozófiájából is.

Az Egyesült Államokban 1919 óta alkalmazott oktatási metódusnak, a Junior Achievement projektnek éppen ez a lényege. Játékos módon megtanítani a közgazdaságtan alapelemeit, s ezen belül is elsősorban az üzleti élet filozófiáját a 6-18 éves korosztálynak.

Immár öt éve, hogy a 103 országban polgárjogot nyert JAM rendszert Magyarországon is meghonosították. A szegedi székhelyű Junior Achievement Magyarország amerikai modell alapján szerkesztett közgazdasági tankönyveit ma már több mint 200 hazai általános és középiskolában forgatják, harmadik éve érettségi tantárgy azokban a gimnáziumokban ahol hivatalosan felvették a tantárgyak közé. Jávorszky Iván, a JAM ügyvezető igazgatója az érdeklődés alapján joggal hiszi, hogy a következő tanévben már. 300 iskolában adhatják kézbe a folyamatosan megújított JAM tananyagot. A JAM egyébként jóval több oktatási metódusnál, s a nagyszabású program szegedi központjának feladata sem korlátozódik a tankönyvek szerkesztésére és menedzselésére. A Junior Achievement minden országban egyfajta kulturális missziót vállal magára, diákvállalkozásokat támogat, JAM táborokat szervez, játékos-komoly vetélkedőket rendez, amelynek győztesei a patronáló vállalatok jóvoltából tanulmányutakra indulhatnak, első helyezettje pedig az ország színeit képviseli a minden évben Kanadában megrendezésre kerülő JAM világtalálkozón. Méreteit és kapcsolatrendszerét tekintve leginkább az egyetemisták AIESEC 'szervezetéhez lehetne hasonlítani, talán azzal a különbséggel, hogy az AIESEC tagok az egyetemi képzés mellett plusz esélyt és lehetőséget kapnak a nemzetközi üzleti élet megismerésére, míg a JAM-hoz csatlakozó iskolákban magát a tananyagot is a Junior Achievement szolgáltatja.

A hazai JAM szerencsés véletlenek sorozatának köszönheti létrejöttét. Jávorszky Iván, aki eredetileg földrajz-történelem szakos tanár, meghívást kapott, hogy vegyen részt a Világbank ifjúsági programirodájának munkájában. Itt találkozott Richard Maxwell bankárral, aki évekig Virginia állam JAM alapítványának elnöke volt. A JAM ugyanis nonprofit szervezetként, alapítványi formában működik. Segítségével vette tel Jávorszky a kapcsolatot a világszervezettel s az első támogatókkal, a Soros Alapítvánnyal, a Levi's Strauss magyarországi vállalatával, a Coca-Cola, a Citibank, a Hewlett Packard és a 3M képviselőivel. Az alapítókat az elmúlt öt évben újabb és újabb mecénások követték, amelyhez nagy segítséget nyújtott az Amerikai Kereskedelmi Kamara, Fáth Péter ügyvezető igazgató közreműködésével. Széles körű támogatást kaptak a Magyar Business Leaders Fórum tagvállalataitól s a fórum keretében működő Fiatal Menedzserek Klubjától.

A Junior Achievement ma Magyarország egyik legnagyobb magánalapítványa. Nagy érdeme, hogy nem csupán az iskolákat tudta meggyőzni arról, milyen szerepe van e gazdasági gondolkodásmód elsajátításának, hanem az üzleti élet kulcsszereplőit meg tudta nyerni annak, ne csupán anyagilag támogassák a kezdeményezést, hanem közvetlenül is vállalják a személyes részvételt az oktatásban. Tavalyi kísérletük, az érettségizők számára 22 iskolában megrendezett BUMM fényes bizonyíték volt arra, hogy a j6 cél érdekében milyen könnyen sorompóba lehet szólítani akár a legelfoglaltabb üzletembereket a reálszférából, a bankvilágból s a rangos tanácsadó cégektől. Több mint 100 menedzser vett részt az érettségizőknek tartott konzultációkon, amely 2-3 órában gyakorlati bevezetőt jelentett a gazdasági életbe. Ez a főpróba bátorította fel a JAM-csapatot arra, hogy idén áprilisban országos konferenciát tartsanak a közgazdasági-üzleti oktatásról, diákoknak és tanároknak. Két nap ami megváltoztatja a világod - ez a április végére időzített konferencia szlogenje. Jávorszky Iván hisz abban, hogy ezzel sikerül újabb híveket szerezni a Junior Achievement missziónak. Az egyedülálló vállalkozásnak tág tere van Magyarországon, hiszen még 4600 általános és középiskola van az országban, amely felzárkózhat mögéjük.

Napi gazdaság

Mi lesz egy részvénnyel, ha kikerül az indexből?

Az utóbbi másfél évben a BUX-ból kikerülo részvények általában a piaci átlag alatti teljesítményt nyújtottak. Ilyen volt például a Cofinec, a Csopak, a Globus, bár ellenpélda is akad. A tozsdeindexben való szereplés azért kedvezo, mert vannak olyan - foként intézményi - befektetok, akik nem konkrét részvényeket, hanem piaci átlagot vásárolnak. Ezt általában úgy teszik, hogy a kiszemelt piac indexében található részvényeket vásárolnak meg az indexben betöltött súlyuknak megfelelo mértékben. Ha kikerül egy részvény az indexbol, kevesebben veszik, sot, a korábbi "indexvásárlók" is eladhatják. A kis papírok népszeruségét azáltal sem sikerült javítani, hogy a "tozsdekényszer" következtében az utóbbi hónapokban újabb részvények sora jutott el a parkettre. A közelmúltban a BÉT elsosorban a kereskedési ido meghosszabbításával növelte a tozsde forgalmát, de talán a kisebb papírokat is vonzóvá lehetne tenni.

Kis részvények az indexbol való kikerülés után
Egyre kevesebb kisebb vállalat részvénye maradhat benn a BUX-kosárban, pedig az indexben való szereplés számos elonyt nyújthat az ilyen papíroknak, például az indexalapokon keresztül növelheti likviditásukat. A kérdés az, vajon a Budapesti Értéktozsde sok eltéro méretu, vagy csak néhány nagy társaság tozsdéje kíván-e lenni. A befektetési lehetoségek számának növelése inkább az elso, míg a gyakorlat inkább az utóbbi variációt erosíti.

A Budapesti Értéktozsde hoszszú ideig egyetlen hivatalosan elfogadott részvényindexe a BUX volt. A pesti börze nagykorúvá válásával azonban alaposan megváltozott azon papírok köre, amelyek szerepelnek a részvényindex kosarában. Mára a kosárban lévo 19 papír nagy része meglehetosen magas kapitalizációval és igen jó likviditással rendelkezo részvény. A kisebb részvények pedig - miután a nagyok folyamatosan szorítják oket ki az indexbol - lassan a feledés homályába merülnek.
Ezzel párhuzamosan a Budapesti Értéktozsdén legalább ketto, de inkább három csoportra szakadt a mezony. Az élen azon társaságok papírjai állnak, amelyek - magas likviditásukkal és megfeleloen nagy kapitalizációjukkal - felkeltik a külföldi nagybefektetok érdeklodését. Ezek egyébként a BUX index kosarában is jelentos súlyt képviselnek. A második kategóriának azok a közepesen likvid részvények a szereploi, amelyek kibocsátói ugyan hazai méreteket tekintve nagyvállalatoknak tekinthetok, azonban a nemzetközi porondon már csak kis szereplok. Erre számos példa akad, ilyen például a Globus, a Cofinec, a Graboplast, a kisebb gépipari társaságok és mások is. A harmadik osztály - amely nem feltétlenül esik egybe a BÉT C kategóriájával - az alvópapírok csoportja, amelyekre, akár a tulajdonosi struktúrájukból adódóan is, alig-alig akad vevo a hazai piacon.

Az elso és a második kategória közti átmenetet talán leginkább azok a részvények testesítik meg jól nyomon követhetoen, amelyek a nagyobb társak tozsdei bevezetésével kihullottak az elmúlt években a BUX kosarából.

A BUX-kosárban való szereplés ugyanis számos olyan elonyt nyújt egy kisebb kapitalizációjú társaság részvényeinek, ami a likviditás javulását és a nemzetközileg elfogadott részvényértékelések érvényesülését segíti. A likviditás magyarázata igen egyszeru. Számos külföldi nagybefekteto és nem kevés hazai intézményi befekteto számára ugyanis az elsodleges választás, hogy vajon részvényekbe, vagy esetleg kevésbé kockázatos kötvényekbe fektesse vagyonát. (Megjegyzendo, a külföldi nagybefektetok - ha már Magyarországon vásárolnak részvényeket - ezt a döntést már régen maguk mögött tudják.)

Az a nagybefekteto, aki részvényvásárlás mellett döntött, ezután sokszor már nem igazán nézi meg, mit kíván vásárolni, megveszi például a BUX-kosarat.
A hazai nagybefektetoknél a kosárvásárlás számos más elonyt is rejt magában, például a kockázat csökkentésének lehetoségét határidos BUX-kontraktusok eladásával. A valósabb képet nyújtó részvényértékelést az alábbi gondolatmenet támaszthatja alá. A külföldi befektetok valószínuleg egy idegen országban szívesebben vásárolnak olyan részvényt, amelyet más külföldi befekteto is vásárol, hiszen a bizonytalan magyarországi belso keresleten felül pluszbiztosítékot jelenthet az, hogy a papírjaikat esetleg egy másik nagyobb külföldi befekteto is vásárolja.

A hazai brókercégek, amelyek teljesítik a megbízásokat, elobb vagy utóbb - a nagy ügyfél megtartása érdekében - egyre színvonalasabb elemzéseket próbálnak készíteni a társaságokról, hogy befektetojük azért mégse vaktában adjon-vegyen.

Az a részvény, amelyet már meglehetosen sokan elemeznek, elobb-utóbb egy valamely, a piac által elfogadott elemzési mechanizmus tárgya lesz. Hiszen a tozsdei pénzkereset egyik fo irányelve az alulárazott részvények megtalálása, ehhez viszont el kell találni az adott társaság várható eredményességét.

Cash Flow 1999. október

Szárnyas fejvadász

Átgondolt személyzeti politika nélkül nem lehet helytállni a globalizált piacokon. Kelet Európa esélyei igen jók, de túl kell jutni az emocionális válságon, a motiválatlan bénultságon - véli Othmar Hill, a nemzetközi tanácsadó hálózat elnöke. Európa emocionális problémákkal küzd, ezért gazdasági bajai ellen is kontinentális léptékű pszichoteripiára szorulna - mondja Othmar Hill a Hill Intemational elnöke. Nyugaton mániás tünetek figyelhetők meg, a növekedés, gazdagodás megszállott hajszolása valamint a "fuzionizmus": a cégek egészségtelen mértékű egyesítése. Kelet-Európa állapota szintén terápiáért kiált, mert katatóniába került: a feszültségek megnőttek, negatív érzelmek kerültek túlsúlyba, az embereket nem motiválja a siker. Mindezt a szakma mondatja velem, merthogy gazdaságpszichológus vagyok, nem fejvadász. Innen ered egyébként a magyar "rokonokságom": Erdélyi Imre, a lélektan neves tudósa volt a professzorom. Három globális fejleményt vázol fel Hill. Az első a piacok megnyitásával járó nagy lehetoség, amely kockázatokat is rejt, de az elonyök vannak túlsúlyban. Közép- és Kelet-Európa feléledt, ez nyilvánvaló. Ám ritkán említik, hogy Indiában a privatizáció révén a kétszázmilliós középréteg egy évtized alatt háromszázmillióra nott. Dél-Amerikában visszaesett a munkanélküliség, nagymértékben csökkent a szegények aránya. Ázsia azonban ismét sok gonddal küszködik. A második trend a kommunikációs eszközök demokratizálódása, amit nap mint nap tapasztalhatunk. E két nagy léptékű fejleményből következik a harmadik: a munka hagyományos világának teljes felbomlása. Egyre szabadabban választható meg a munka eszköze, helye és ideje. Ez fokozatosan oda vezet, hogy állandó alkalmazottak helyett időszaki társulások dolgoznak, a régi értelemben vett munkahely tömegesen megszűnik. Az ember lesz az új "háziállat" summázza a cég elnöke. A negatív fejleményekről se feledkezzünk meg. Kelet-Európa szélén és a Balkánon még hosszú évekig káosz fog uralkodni. Nyugat-Európa pedig általános értékválsággal küzd. Történelmi, politikai, morális és ideológiai értelemben is afelé halad, hogy érték nélküli társadalommá válhat. A globális nyitás, az új kommunikációs megoldások és az értékvesztés meghozta a maffia virágkorát. Ellene, és a sógor-komaság, a korrupció, a meggondolatlan kapitalizálás ellen kemény küzdelmet kell folytatni. A vezetők, munkatársak optimális kiválasztása eldönti egy cég sorsát a globalizálódó piacokon. A volt szocialista országokban a helyi személyzeti főnökök jelentős része hajlik a rossz vagy felszínes választásra, ami aztán súlyosan visszaüt. A kiválasztás alapvető jelentőségét csak az egészen nagy cégek ismerik föl kellően, számos tanácsadó sem látja be ezt. A legjobb és legrosszabb munkatársak teljesítménye közt - Othmar Hill tapasztalatai szerint-270 százalékos különbség van. Közben mindkét pólus ugyanazt a fizetést kapja, sőt, a rosszak esetleg többet. Ha átlagosan csak tíz százalékkal sikerül javítani a teljesítményen, az egész szervezet akkor is 27 százalékkal jobban fog működni. A nagy konszernek ezzel érnek el komoly sikereket. Egy Cég jövője gyakorlatilag teljesen a személyek kiválasztásán múlik, ehhez időben meghozott, jó döntésekre van szükség. Kelet-Európában sajnos szinte csak a hardverre figyelnek, az emberekben csalódtak. Az elnök szerint azonban tetemes potenciállal rendelkezik e régió. Nemcsak a kiválasztás fontos, hanem az is, ami utána következik: hogyan bánjunk munkatársainkkal. Magyarországon is gyakran hiányzik a nyílt visszajelzés, a kritika - inkább kirúgják az illetőt. A személyzeti fejlesztésben Othmar Hill a szolid változtatás híve, elítéli a brutális lépéseket. A jó munkahelyi légkör is fontos termelőerő, ám a kőkorszaki mentalitás még mindig él a modern technológiák világában. A kontraszelekció negyven éve után Magyarországon sem csoda, hogy sokan rezignálttá váltak. A motiválatlan emberek jelentős tömeget alkotnak a közép-kelet-európai társadalmakban - állapítja meg Othmar Hill-, egy másik csoportban megvan a szándék, de hiányzik a vezetői és motiváló technikák ismerete. Egy kis réteg tudásban, akaratban kiváló, de a nyugat-európai vállalatok embereihez képest nem elég gyors és hatékony. Ám ezzel együtt kiváló tehetségek akadnak a régióban, természetesen Magyarországon is. A multinacionális cégektől nem nagyon félti a közép-keleti régiót, mert új modelleket honosítanak meg. Közvetett úton komoly hasznot hoznak a helyi vállalkozási kultúrának, felhalmozódik a gazdasági tapasztalat, ismeretanyag. Pályaapály A hiányos szakmai és vezetői know-how többnyire védekező magatartást szül. Az emberek félnek a felelősségtől és az ezzel járó hibáktól. A legnyilvánvalóbb fogyatékosság a döntéstől való irtózás. A nyugati gyakorlat ezzel szemben az, hogy gyorsan és igen sokszor döntünk, közben persze hibázunk, ám azt sürgősen kijavítjuk. Hill alapvető gondnak tartja, hogy a keleti régió cégeinek alig van stratégiai elképzelése, az embereknek se nagyon akad szakmai koncepciója. A pályaválasztás errefelé véletlenszerű: a lakosság döntő többsége még sosem kapott erre tanácsadást. A pályaválasztás szakszerű támogatását az állam át kéne adja a magánszférának, anyagi támogatást nyújtva hozzá bankok útján. Mert az állami munkaerő-hivatal, az iskolai útbaigazítás Ausztriában is igen gyatrán működik. "Összesen kétperces pályaválasztási tanácsadást kaptam iskolásként" - jegyzi meg az elnök, aki 1975-ben alapította a Hill Internationalt. Ez ma a világ 19 országában működik 34 irodával, és tíz éve jelent meg Magyarországon. Ott vannak Kelet-Európa minden fővárosában, évente negyvenezer pályázóval dolgoznak. Ügyfeleik között olyan világcégek szerepelnek, mint a Coca Cola, Minolta és a Bosch. Feladatuk nem a fejvadászat, hanem hogy valódi személyzeti tanácsadással a cégek őrangyalai legyenek - az angol kifejezés is business angels. Minden kontraszelekció rendkívüli veszéllyel jár. A sógorság-komaság pedig a gazdaságban és a politikában egyaránt rossz kiválasztást és súlyos arculatveszítést jelent. A nemzetközi tapasztalat is azt mutatja, hogy a másodosztályú menedzser harmadosztályú kollégákat vesz maga mellé, az elsőrangú viszont kitűnő munkatársakat keres. Magyarországon is vannak már professzionálisan vezetett vállalkozások, habár - mondjuk Ausztriához képest - még mindig nem elegendő számban. A vállalati kultúrában alapvető különbség Nyugat- és Kelet-Európa között, hogy az előbbiekben a városi kultúra dominál, utóbbiban a falusi. Hogyan értendő ez? A városias szellemű cég nagyon hatékony, racionális, követelő (akár a felőrlésig) érzelmileg rendkívül száraz. A falusias légkörben magas érzelmi hőfok van (ez emocionális viharokkal is jár) - viszont a koncepció gyenge. Frankenstein álmának nevezi Hill azt a - korántsem rémes-elképzelést, miszerint a vállalati kultúrában a nyugati agyat kellene összehozni a keleti szívvel. Ausztria némileg már ezen a középúton jár: az érzelem és a hatékonyság egyszerre föllelhető. A gazdaságilag kettészakadt régiók közeledése Európában már nyilvánvaló, hosszabb távon megvalósul az integráció. Ezután kontinensünk hozzáláthat elmaradt házi feladatához: ez Afrika. Kevéssé derűlátó Othmar Hill Észak- és Dél-Amerika közeledésében. Cash Flow 1999/október Szárnyas fejvadász Átgondolt személyzeti politika nélkül nem lehet helytállni a globalizált piacokon. Kelet Európa esélyei igen jók, de túl kell jutni az emocionális válságon, a motiválatlan bénultságon - véli Othmar Hill, a nemzetközi tanácsadó hálózat elnöke. Európa emocionális problémákkal küzd, ezért gazdasági bajai ellen is kontinentális léptékű pszichoteripiára szorulna - mondja Othmar Hill a Hill Intemational elnöke. Nyugaton mániás tünetek figyelhetők meg, a növekedés, gazdagodás megszállott hajszolása valamint a "fuzionizmus": a cégek egészségtelen mértékű egyesítése. Kelet-Európa állapota szintén terápiáért kiált, mert katatóniába került: a feszültségek megnőttek, negatív érzelmek kerültek túlsúlyba, az embereket nem motiválja a siker. Mindezt a szakma mondatja velem, merthogy gazdaságpszichológus vagyok, nem fejvadász. Innen ered egyébként a magyar "rokonokságom": Erdélyi Imre, a lélektan neves tudósa volt a professzorom. Három globális fejleményt vázol fel Hill. Az első a piacok megnyitásával járó nagy lehetoség, amely kockázatokat is rejt, de az elonyök vannak túlsúlyban. Közép- és Kelet-Európa feléledt, ez nyilvánvaló. Ám ritkán említik, hogy Indiában a privatizáció révén a kétszázmilliós középréteg egy évtized alatt háromszázmillióra nott. Dél-Amerikában visszaesett a munkanélküliség, nagymértékben csökkent a szegények aránya. Ázsia azonban ismét sok gonddal küszködik. A második trend a kommunikációs eszközök demokratizálódása, amit nap mint nap tapasztalhatunk. E két nagy léptékű fejleményből következik a harmadik: a munka hagyományos világának teljes felbomlása. Egyre szabadabban választható meg a munka eszköze, helye és ideje. Ez fokozatosan oda vezet, hogy állandó alkalmazottak helyett időszaki társulások dolgoznak, a régi értelemben vett munkahely tömegesen megszűnik. Az ember lesz az új "háziállat" summázza a cég elnöke. A negatív fejleményekről se feledkezzünk meg. Kelet-Európa szélén és a Balkánon még hosszú évekig káosz fog uralkodni. Nyugat-Európa pedig általános értékválsággal küzd. Történelmi, politikai, morális és ideológiai értelemben is afelé halad, hogy érték nélküli társadalommá válhat. A globális nyitás, az új kommunikációs megoldások és az értékvesztés meghozta a maffia virágkorát. Ellene, és a sógor-komaság, a korrupció, a meggondolatlan kapitalizálás ellen kemény küzdelmet kell folytatni. A vezetők, munkatársak optimális kiválasztása eldönti egy cég sorsát a globalizálódó piacokon. A volt szocialista országokban a helyi személyzeti főnökök jelentős része hajlik a rossz vagy felszínes választásra, ami aztán súlyosan visszaüt. A kiválasztás alapvető jelentőségét csak az egészen nagy cégek ismerik föl kellően, számos tanácsadó sem látja be ezt. A legjobb és legrosszabb munkatársak teljesítménye közt - Othmar Hill tapasztalatai szerint-270 százalékos különbség van. Közben mindkét pólus ugyanazt a fizetést kapja, sőt, a rosszak esetleg többet. Ha átlagosan csak tíz százalékkal sikerül javítani a teljesítményen, az egész szervezet akkor is 27 százalékkal jobban fog működni. A nagy konszernek ezzel érnek el komoly sikereket. Egy Cég jövője gyakorlatilag teljesen a személyek kiválasztásán múlik, ehhez időben meghozott, jó döntésekre van szükség. Kelet-Európában sajnos szinte csak a hardverre figyelnek, az emberekben csalódtak. Az elnök szerint azonban tetemes potenciállal rendelkezik e régió. Nemcsak a kiválasztás fontos, hanem az is, ami utána következik: hogyan bánjunk munkatársainkkal. Magyarországon is gyakran hiányzik a nyílt visszajelzés, a kritika - inkább kirúgják az illetőt. A személyzeti fejlesztésben Othmar Hill a szolid változtatás híve, elítéli a brutális lépéseket. A jó munkahelyi légkör is fontos termelőerő, ám a kőkorszaki mentalitás még mindig él a modern technológiák világában. A kontraszelekció negyven éve után Magyarországon sem csoda, hogy sokan rezignálttá váltak. A motiválatlan emberek jelentős tömeget alkotnak a közép-kelet-európai társadalmakban - állapítja meg Othmar Hill-, egy másik csoportban megvan a szándék, de hiányzik a vezetői és motiváló technikák ismerete. Egy kis réteg tudásban, akaratban kiváló, de a nyugat-európai vállalatok embereihez képest nem elég gyors és hatékony. Ám ezzel együtt kiváló tehetségek akadnak a régióban, természetesen Magyarországon is. A multinacionális cégektől nem nagyon félti a közép-keleti régiót, mert új modelleket honosítanak meg. Közvetett úton komoly hasznot hoznak a helyi vállalkozási kultúrának, felhalmozódik a gazdasági tapasztalat, ismeretanyag. Pályaapály A hiányos szakmai és vezetői know-how többnyire védekező magatartást szül. Az emberek félnek a felelősségtől és az ezzel járó hibáktól. A legnyilvánvalóbb fogyatékosság a döntéstől való irtózás. A nyugati gyakorlat ezzel szemben az, hogy gyorsan és igen sokszor döntünk, közben persze hibázunk, ám azt sürgősen kijavítjuk. Hill alapvető gondnak tartja, hogy a keleti régió cégeinek alig van stratégiai elképzelése, az embereknek se nagyon akad szakmai koncepciója. A pályaválasztás errefelé véletlenszerű: a lakosság döntő többsége még sosem kapott erre tanácsadást. A pályaválasztás szakszerű támogatását az állam át kéne adja a magánszférának, anyagi támogatást nyújtva hozzá bankok útján. Mert az állami munkaerő-hivatal, az iskolai útbaigazítás Ausztriában is igen gyatrán működik. "Összesen kétperces pályaválasztási tanácsadást kaptam iskolásként" - jegyzi meg az elnök, aki 1975-ben alapította a Hill Internationalt. Ez ma a világ 19 országában működik 34 irodával, és tíz éve jelent meg Magyarországon. Ott vannak Kelet-Európa minden fővárosában, évente negyvenezer pályázóval dolgoznak. Ügyfeleik között olyan világcégek szerepelnek, mint a Coca Cola, Minolta és a Bosch. Feladatuk nem a fejvadászat, hanem hogy valódi személyzeti tanácsadással a cégek őrangyalai legyenek - az angol kifejezés is business angels. Minden kontraszelekció rendkívüli veszéllyel jár. A sógorság-komaság pedig a gazdaságban és a politikában egyaránt rossz kiválasztást és súlyos arculatveszítést jelent. A nemzetközi tapasztalat is azt mutatja, hogy a másodosztályú menedzser harmadosztályú kollégákat vesz maga mellé, az elsőrangú viszont kitűnő munkatársakat keres. Magyarországon is vannak már professzionálisan vezetett vállalkozások, habár - mondjuk Ausztriához képest - még mindig nem elegendő számban. A vállalati kultúrában alapvető különbség Nyugat- és Kelet-Európa között, hogy az előbbiekben a városi kultúra dominál, utóbbiban a falusi. Hogyan értendő ez? A városias szellemű cég nagyon hatékony, racionális, követelő (akár a felőrlésig) érzelmileg rendkívül száraz. A falusias légkörben magas érzelmi hőfok van (ez emocionális viharokkal is jár) - viszont a koncepció gyenge. Frankenstein álmának nevezi Hill azt a - korántsem rémes-elképzelést, miszerint a vállalati kultúrában a nyugati agyat kellene összehozni a keleti szívvel. Ausztria némileg már ezen a középúton jár: az érzelem és a hatékonyság egyszerre föllelhető. A gazdaságilag kettészakadt régiók közeledése Európában már nyilvánvaló, hosszabb távon megvalósul az integráció. Ezután kontinensünk hozzáláthat elmaradt házi feladatához: ez Afrika. Kevéssé derűlátó Othmar Hill Észak- és Dél-Amerika közeledésében.

Figyelő 1999/41. Szám

Paul A. Samuelson, Nobel-díjas közgazdász (1999. Los Angeles Times Syndicate nyomán) Tűzvész vagy jégkorszak? Elérkezett 1999 ősze, s az amerikai gazdaság még mindig prosperál, folytatva a kilencvenes évtized zömében érvényesülő trendet, s egyben határozottan felülmúlva Európát - konkrétan Németországot, Franciaországot, Spanyolországot és Olaszországot -, csakúgy, mint a világ többi fejlett térségét. Az amerikaiak természetesen elégedetten nyugtázzák ezt a jó teljesítményt. s erősen bíznak benne, hogy ez az irányzat jócskán belenyúlik majd a következő évszázadba. A külvilágot - például olyan országok lakosságát, mint Spanyolország vagy Thaiföld - értelemszerűen kevésbé izgatja az amerikaiak életszínvonalának eddigi, illetve jövőbeni emelkedése. Ami nem meglepő, hiszen a világ leggazdagabb államáról van szó, amely ilyenformán másoknál kevésbé szorul rá a jó széljárásra. Közérdek az amerikai konjuktúra. Igen ám, de a spanyolok és a thaiföldiek önérdeke eddig is azt kívánta meg - s ez így marad a jövőben is -, hogy az Egyesült Államok tovább élvezhesse a teljeshez közelítő foglalkoztatottság és a szinte zérus infláció mézesheteit. Amennyiben ugyanis egy komolyabb recesszió érné el Amerikát 1999/2000-ben, úgy az ország kiesne az európai és az ázsiai termékek fő felvevőpiacának szerepéből. Szabadkereskedelmi elveket valló és ilyen gyakorlatot folytató politikusaink nehéz választás elé kerülnének, amikor a munkanélkülivé vált szavazók és a veszteségbe forduló amerikai cégek importkvótákért és más protekcionista intézkedésekért kezdenének lobbizni a törvényhozásban. Az 1997 közepén Thaiföld pénzügyi összeomlásával kirobbant ázsiai válságból való kilábalást hatékonyan segítette az erős dollár, s ehhez kapcsolódóan az a tény, hogy Washington nem keresztezte a térség alámerülés ellen küzdő államainak leértékelési politikáját. Leginkább Dél-Korea élt ezzel a lehetőséggel, a von erőteljes devalválása olcsóbbá tette a koreai árucikkeket az amerikai fogyasztók számára, az ázsiai ország kivitele felívelhetett, s el lehetett kerülni jó néhány üzembezárást.

Amerika jövőbeni makrogazdasági egészségét illetően két rémkép gyötri a prognóziskészítőket. Az egyik: Kidurran-e a mostani Wall Street-i hosszt előidéző spekulatív léggömb? Megcsapolja-e súlyos dollár százmilliárdokkal az amerikaiak összvagyonát egy drámai tőzsdei korrekció, ami azután negatív fordulatot hoz a GDP növekedését eddig elsősorban tápláló lakossági fogyasztásban? Japán közelmúltbéli gazdaságtörténete - ott a nyolcvanas években külön-külön bekövetkezett ingatlanpiaci, illetve tőzsdei válság a kilencvenes években már egyidejűleg pusztított - intő példaként szolgál arra, hogy miként foszlana semmivé az amerikai prosperitás tőzsdeindexeink 20-30 százalékos zuhanása esetén. S minthogy a mai számítógépek fénysebességgel viszik szét a rossz híreket, a Wall Street fejreállását - ahogyan az egyébként az 1987 októberi válság nyomán is megtörtént - azonnal követné a többi tőzsde, tehát nem csupán Madrid és Bangkok, de London, Tokió, Frankfurt és Párizs is. Mindezt azután a termelés és a foglalkoztatás összeomlása "koronázná meg", miként az 1929 és 1931 között, a nagy gazdasági válság idején is bekövetkezett. A jeles amerikai költő. Robert Frost egyik versében olvashatunk a világvége két lehetséges faktoráról, a tűzről, illetve a jégről. A fenti, világégést - s benne a Clinton-éra dínom-dánomjának villámgyors végét - tartalmazó rémálommal szemben a másik tehát a lassú pusztulást vetíti előre.

E "forgatókönyv" szerint a felívelési szakasznak Amerika immár húsz éve romló kereskedelmi mérlege vet véget, az a szomorú tény, hogy Reagan elnöksége óta egy-két év kivételével folyamatosan duzzadt e mérleg deficitje. Így mélypontnak számít 1999. is: Európával szemben újabb rekordot döntött a hiányunk, s hasonlóan állunk Kínával és a többi feltörekvő ázsiai országgal. Növekvő kockázat. Az Egyesült Államoknak a külvilággal szembeni deficitje a külföldiek összesített szufficitjeként is felfogható. Mostanáig e megtakarítások tulajdonosai, illetve az intézményi befektetők késznek mutatkoztak visszapumpálni pénzüket a New York-i tőkepiacra. Amely nem csupán biztonságos terepnek számított, de a minőségi értékpapírok kategóriájában kézzelfoghatóan magasabb hozamot biztosított a külföldi tőketulajdonosok számára, mint amekkorát odahaza elérhettek volna. Ám a nálunk elhelyezett pénzek duzzadásával párhuzamosan nőnek a kételyek a külföldi befektetőben: "Túl nagy összeget kockáztatok Amerikában. Mindenem odaveszhet a következő amerikai recesszió során. Miért veszélyeztetem a jövőmet ennyire a dollár le-vagy felértékelődésére játszva? Hiszen jelenleg akár jobb befektetési lehetőségek is kínálkoznak odahaza vagy másutt, Amerikán kívül".

Vagyis: az amerikai recessziót és globális felfordulást előidéző másik veszélyfaktor a tőkekivonásban rejlik, e folyamatot pedig az évek során felhalmozott nettó eladósodásunk robbanthatja be. Mindez persze nem egyetlen nap alatt következne be. Szépen elhúzódó história lenne, miközben ismétlődő nyomás nehezedne a dollárra. Az amerikai valuta leértékelődne, míg a másik oldalon erősödne az euró, a jen, s persze a mostanáig tudatosan gyengített többi ázsiai pénznem, köztük a koreai von is. E fordulat nyomán lelassulna a világgazdaságnak az ázsiai influenzából való kigyógyulási folyamata.

Lépéskényszerbe kerülne a Nemzetközi Valutaalap is: szigorúbb makrogazdasági politikára igyekezne rászorítani a "gondjaira bízott" államokat, elsősorban Brazíliát és Dél-Koreát. Óvatos válaszok. Bennem a fentiek alapján a következő kérdések merülnek fel: Mekkora valószínűséggel következhet be 1999/2000-ben a Wall Street-i spekulációs luftballon kidurranása? Milyen esélyszámok fejezik ki a dollár leértékelődésének valószínűségét a következő másfél évre: 3:1 avagy l:1? Netán 2:1 annak esélye, hogy az amerikai valuta tovább erősödik? Válaszaim óvatosak.

Nem fogadnék most a dollár tartós erősödésére. Miként arra sem, hogy látványos visszaesés következik be a Dow Jones; illetve az S&P 500-as tőzsdeindexekben. Másrészt nem számítok a jelenlegi WallStreet-i hossz dinamikus folytatódására sem, s egy ilyen forgatókönyvet nem is ajánlanék az amerikai gazdaságnak. A legvalószínűbb eseménysornak tehát azt tartom, hogy valamelyest lelassulnak a folyamatok a reálszférában, megjelennek a túlfűtöttség jelei a bérkiáramlásban és az árindexekben, a Fed tovább szigorít kamatpolitikáján, s végül valamelyest magasabb lesz a munkanélküliségi ráta. Ezek a fejlemények egyébként összhangban állnának az Amerikán kívüli világ azon erőfeszítéseivel, hogy a következő évszázad első éveiben közelebb kerüljön a vezető hatalom által elért termelékenységhez és jóléthez. E téren a két legnépesebb állam, Kína és India jár majd az élen, egyre nagyobb konkurenciát jelentve nem csapán a többi ázsiai országnak, de Latin-Amerikának és Kelet-Európának is. Az elemzők mostanáig megtehették, hogy főként Európára és Amerikára koncentráljanak. Az előttünk álló, várhatóan mozgalmas évtizedek során ezen minden bizonnyal változtatniuk kell majd.

Figyelő 1999/41. szám

Vrannai Katalin: Együtt a csúcson

A globális gondolkodás legkisebb cégeknél sem nélkülözhető - állítják az Andersen Consulting szakértői, akik a jövő vezetőit csapatjátékosoknak látják. Egy néhány fős amerikai cég, a Crossroads Software alapítója egészen addig nem is sejtette, hogy vállalkozása globális, ameddig az interneten meg nem kapta első külföldi megbízását, méghozzá éppen Budapestről. Cathy L. Walt, az Andersen Consulting (AC) partnere a legfontosabb vezetői tulajdonságok feltérképezését szolgáló felmérés egyik vezetője annak bizonyítására mesélte el a történetet, hogy a globalitás nem pusztán a nagy cégek privilégiuma már.

Olyannyira nem, hogy szerinte a legkisebb vállalkozások is a bukást kockáztatják, ha nincs kitekintésük a világra. "Lehet, hogy a kis céget majd felvásárolja egy nagy, mert annak van meg a szükséges értékesítési hálózata, ám hogy ezt jól eladható áruval lássa el, szüksége van a kicsi által kifejlesztett termékre. Utóbbi viszont csak akkor találhatja el a fogyasztók igényét. ha megvan benne a globális gondolkodás képessége" - magyarázza az AC szakembere. Fejleszthető képességek. Az AC a közelmúltban nemzetközi felmérést végzett annak feltérképezésére, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a jövő vállalatvezetőjének. Tette ezt azért, mert a. elmúlt években felgyorsult változások közepette megnőtt a vezetők szerepe a vállalati versenyképességben.

Ugyanakkor a csúcsvezetők egyre rövidebb időt töltenek el egy adott poszton. a fejvadászok pedig arra panaszkodnak, hogy mind nehezebb megfelelő vezetőket találni. Hasznos tehát megismerni, milyen készségek és képességek szükségeltetnek ahhoz, hogy a vezetők meg tudjanak felelni a kihívásoknak. Ezek a tulajdonságok ugyanis hosszú távon fejleszthetők, tehát a vállalatoknak módjukban áll kitermelni saját jövőbeli vezetőiket. A felmérés résztvevői alapvetőnek tartják a globális gondolkodást. Ennek szerepe az idő előrehaladtával csak nő. A korábbiakhoz képest sokkal fontosabbnak ítélték a kulturális különbségek iránti fogékonyságot, továbbá a csapatmunka, az együttműködés megteremtését is (lásd a grafikont). Az AC szakértői az önismeret fontosságát is hangsúlyozzák.

Egy londoni tanácsadó cég, az Industrial Society vizsgálatából az derült ki, hogy a megkérdezett vezetők közül azok, akiket környezetük jónak tartott, magukat kedvezőtlenebbül ítélték meg, míg azok, akiket munkatársaik gyengébbnek minősítettek magukat jobb vezetőnek hitték. Vezetés csapatban. A jövő vezetőjének tehát egyfajta "szuperemberré"' kellene válnia, ám ez képtelenség. Az AC szakértői vezetői csoport kialakítását javasolják. "A team tagjai úgy egészítik ki egymást, akár egy kirakós játék egyes elemei" - vázolja egy másik andersenes partner, Alastair Robertson, a felmérés társirányítója. A sikerhez persze elengedhetetlen, hogy a vezetők csapatjátékosok legyenek. Ilyesfajta felállásra egyébként már nálunk is van példa: a Mol Rt. élén ;,triumvirátus" áll. (Figyelő, 1999/20. szám). Walt és Robertson szerint a felmérés eredményei Magyarországon ugyanúgy hasznosíthatók, mint a fejlettebb gazdaságokban.

Lehet, hogy Nyugat-Európában a növekedés, egy itteni vállalatnál pedig a túlélés záloga a megfelelő vezető, de ettől még Magyarországon is a stratégia részévé kell tenni a vezetői képességek fejlesztését. Erre szerintük nem is kisebb a fogadókészség nálunk, mint bárhol másutt a világon. "Közép-Európában ugyan meg kell küzdeni a múlt beidegződéseivel, de az itt élők igyekeznek is ezt megtenni. Ugyanakkor sikeres amerikai cégek vezetői sokszor csalhatatlannak tartják magukat" - mutat rá Robertson. Még az sem lehet akadály, hogy a multinacionális vállalatok stratégiáját nem Budapesten dolgozzák ki. Ha a magyar leányvállalat sikeres a vezetők fejlesztésében, példáját majd követik az anyacégnél is. Egyébként pedig a modern vállalatoknál már nemcsak a csúcson van szükség jó vezetőkre, hanem a szervezet minden pontján.