Come to the Wired, as soon as you can

Iwakura Lain tizenéves japán iskoláslány. Csendes, visszahúzódó, amolyan magának való típus.
Az osztálytársai gyerekesnek találják, csak három barátnője van: Alice, Julie és Reika. Alice
megpróbálja bevezetni az életbe, boldogabbnak szeretné látni. Ő az egyetlen, akihez Lain igazán
kötődik. Szülei hallgatagok, az apja ráadásul komputermániákus és egész életét a képernyő előtt
tölti. Otthon a nővére az egyetlen, akiben van némi élet - de ő is folyton későn jár haza.

Egy nap döbbenetes hír kezd terjedni Lain iskolájában: Yomoda Chisa, egy évfolyamtársuk
öngyilkos lett. És, mindennek a tetejébe, e-maileket küldözget volt társainak. Lain nem ért a
számítógéphez, de a barátnői tanácsára ezúttal mégis letölti a leveleit. Megtalálja a várt üzenetet:
Chisa meggyőzi, hogy bármit is mondjanak a többiek, nem csak egy fiú szórakozik a levelekkel.
Ő tényleg él, habár a testét elvesztette... És találkozott Istennel.

Ez csak az első lépés abban a hosszú folyamatban, aminek végére... na nem, ezt nem mondom el ;).
Lain látomásokat kezd látni, egy titokzatos hackercsapattal találkozik és kénytelen ráébredni, hogy
ő nem csak egy átlagos diáklány...

Isten is előkerül - de melyik? A valóság szövedéke felfeslik, többeken az őrület lesz úrrá, de Lain
csak néz - hiszen erre született. Az emberiséget a következő evolúciós ugrás a valószínű
pusztulásba sodorná, de aztán minden visszaáll az eredeti kerékvágásba - egyetlen tényező
kivételével.

A Lainben nincsenek nagy mellű, miniszoknyás csajok, fárasztó poénok, lehetetlen frizurák és
idegen bolygók. Ellenben vannak távvezetékek, internet protokollok, teljesen átlagos japánok,
Macintosh gépek, templomos lovagok, hackerek, Vannevar Bush és Carl Gustav Jung. És mindez
egyetlen struktúrába rendezve...

Vadul hangzik? Az is. Roswelltől a Memexig minden előkerül a történetben (a földönkívüliek
szerepe a mai napig az egyik legvitatottabb kérdés az internetes Lain fórumokon). A hard-sf
rajongóknak sem kell menekülniük - a technikai kérdések is kidolgozottak. (Én például innen
tudtam meg, mi a Schumann-hatás.) Igazi sci-fivel állunk szemben - megkockáztatom, hogy az
animációs tudományos fantasztikum legnagyobb alkotásával... (Érdekességképp megjegyzem, hogy
az egyik jelenet hátterében Philip K. Dick, William Gibson stb. feliratok olvashatóak!)

Ezek mellett bepillanthatunk a japánok életébe. A sorozat, sok más animével ellentétben, először
kizárólag hazai terjesztésre készült. 1998-ban elnyerte a japán kulturális minisztérium díját is.

Az már a fentiekből is meglátszhatott, hogy nem egy konvencionális műalkotáshoz van szerencsénk.
Ez a zenében is kifejeződik: az anime zenéje főleg japán pop, a Lain főcíme alatt azonban egy
leginkább a Cranberrieshez hasonlítható stílusú angol rockszám szól. A szereplők sem "klasszikus"
mangafigurák, annál sokkal életszerűbbek. (Több anime-rajongót emiatt riasztott el a sorozat -
viszont több sci-fi rajongó épp ezért mert belenézni. Félrerakhatnánk már az előítéleteinket... )
Az animáció, a magyar televíziókon látható japán rajzfilmekkel ellentétben, korrekt - ahogy
valamelyik Solariás megjegyezte a legutóbbi sci-fi napon: ez van olyan, mint a Disney -, helyenként
kézi, helyenként (számítógépek képernyője, a Háló) digitális. A kettő közötti átmenet esetleges
zavaró hatását is sikerült kiküszöbölni.

Mi mást mondhatnék? Ennél több dícséret szükségtelen, negatívumokat nem találtam :), a poénokat
pedig nem lövöm le. A kíváncsiak örömére hamarosan felkerül a forgatókönyvek magyar fordítása
és egy hosszabb elemzést is tervezek azok számára, akik már látták a sorozatot.

PreZzeY

saját site, sok letöltenivalóval
Solaria
Aoi Anime
Close the World
Jigar
thought experiments lain
Lain.Net
Layers
Root
Voices
The Cyberia Cafe
Infanity
Anime Web Turnpike
harnir's page

No matter where you are, everyone is always connected...




Vissza a főoldalhoz FRISS: rengeteg cucc 2 GB tárhelyen!