imagiboy filmkritika röviden (2003.10.) 
imagiboy filmkritika röviden (2003.10.)
| Szövevény (Lantana) | 10/7 |
| rendező: Ray Lawrence |
| A lantana egy ausztráliában honos bozótféle. Szövevényes, mint a filmbéli kapcsolatok, melynek szálai nemcsak a központi szereplőnél (pszichológusnő) futnak össze, hanem külön külön is. Ez egy lassú, nyugodt film, mintha egy finom capuccino-t figyelnénk az asztalon, azután, hogy megkevertük... (ilyen spirálban köröz a film is a végkifejlet felé) és a hab rajta az aláfestő latin muzsika. A helyszín valójában Ausztrália... én sokáig nem is tudtam térben elhelyezni. Elsősorban azoknak ajánlom, akiknek tetszett a Rövidre vágva (Short Cuts) és a Magnólia vagy bármi más "a szálak a végén összefutnak"-film. 2003. október 7. |
| A menedék (Dogville) | 10/7 |
| rendező: Lars von Trier |
| 1930., Rocky Mountain, USA. Egy nő érkezik a mindentől elszigetelt csöpp kis faluba. Senki nem tud róla semmit, csak azt, hogy menekül valakik elöl. Ő a jóságot hozza magával és ez Dogville-t boldoggá teszi, de egyben egy teszt elé is állítja. Vajon mi lesz a sorsa a falunak, az embereknek és a lánynak? A film egész végig díszletek közt játszódik, mintha egy színházi előadás lenne. A házakat krétával felrajzolt vonalak jelzik (még a kutya is rajz), csak a lényegesebb dolgok jelennek meg tárgyakként, így semmi nem vonja el a néző figyelmét, ráadásul furcsa hangulatot is teremt. A színészek mégis életet lehelnek bele, mert jól játszanak. Úgy éreztem, hogy költőibb lett így, a kép hiányában a szavakra került a hangsúly. Magával ragadott ez a tisztaszivű, ártatlan és védtelen "angyal", ki közéjük szállt. Szenvedés és kiszolgáltatottság, pont mint a Táncos a sötétben c. filmjében. Szép és fájdalmas. Engem megfogott. Titanic filmfesztivál "A Dogville-lel Trier új trilógát kezd (USA: A lehetőségek hazája), amelynek következő darabjai a Mandalay és a Washington lesznek." 2003. október 12. |
| A Karib-tenger kalózai (Pirates of the Caribbean: The Curse of the Black Pearl) | 10/6 |
| rendező: Gore Verbinski |
| Klasszikus kalózmese, profi módon megcsinálva. Minden a helyén van. Romantika, kaland, kincs, humor, ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva. Nagyon nem hat meg, hiszen a mániám, hogy mindig valami új látásmódot keresek, várok, remélek (hiszen a lepényhal először, a reményhal meg utoljára). De hát ez könnyed szórakoztatás, semmi más. Depp jól játszik, jó ez a karakter (lehet, hogy végig füvezett a forgatás alatt?). Meg nagyon jó volt még a Félelem és reszketésben is. Gondolom senki nem maradt a stáblista végére, pedig van ott egy poén még a majmocskával. Hogy mi az? Szemét leszek és nem árulom el. >:) Inkább megyek és elmajszolok egy zacsi ropit a holdfénynél. 2003. október 14. |
| Kill Bill: Vol. 1 | 10/9 |
| rendező: Quentin Tarantino |
| Most jöttem a moziból, de hiányérzettel. Ugyanis rengeteg jelenet van, amit többször is szívesen megnéztem volna. Olvasom éppen a kritikákat, melyek szerint élettelenek a karakterek. Szerintem nem. Legalábbis Uma és Sonny Chiba semmiképp sem. Viszont volt sajnos egy kevés madzagonrángatás, de engem kárpótolt a sok jó koreográfia (éveket vártam rá, hogy végre szépet láthassak), az egész hangulat. Az anime betét is helyén van, persze van egy hátulütője: az átlagembernek ebből megint az fog lejönni, hogy japán rajzfilm = erőszak + vér, "de jó, hogy nem vetítenek itthon anime-ket". Mintha csak ilyen anime létezne! Tarantino egyébként itt áthelyezi az agresszivitást egy egyéni közegbe, fekete humorral fűszerezve. Képileg is olyan, mintha anime-t vagy mangát látnánk, bár nem annyira hangsúlyosan, mint a Volcano High-ban. Kellemes volt a retro-szamuráj jelenet, fekete-fehérben, bár jobb lett volna színesben, max. dvd-n nézve levenné a színt, akinek éppen arra szottyan kedve (amúgy cenzúra ellenei óvintézkedés miatt lett ilyen, japánban színesben nyomatták). Személyes kedvencem a vége a hóban, a vízzel vezérelt szerkentyű koppanó fahangjára. Annak, aminek készült, tökéletesen megállja a helyét: a western és a kung-fu, harmóniában összeolvasztott egységeként, tisztelgésként a régi filmek előtt.
I was five and he was six |
